péntek, december 17, 2004
tegnap este ültem a szobában, hallgattam a zenét, ellazultam, becsuktam a szemem és elengedtem egy jóleső, elégedett vigyort. nem önelégültet, elégedettet. oka nem volt, de az nem számít. rezignáltan vettem ezután bármi hülyeséget is. ma is. tök jól esett, h nem hagytam, h bárki és bármi felidegesítsen. magasról, föléguggolva kell leszarni ezeket.
